Az USA gazdaságára vonatkozó jövő évi pesszimista előrejelzések után, a néhány napja a világ második legnagyobb nemzetgazdaságává előlépett Kína is a lassulás jeleit mutatja, bár a kormány mindenkit nyugtatgat, hogy az idén is meglesz a 9,5 százalékos növekedés éves szinten, ami azért nem olyan fényes, ha azt vesszük, hogy az elmúlt harminc évben gond nélkül 10 százalék körüli volt az átlag.

A pesszimista hangulatot az váltotta ki, hogy a beszerzési menedzserindex az előző havi 52,1-ről júliusban 51,2 tizedre csökkent és a nagyon fontosnak ítélt mutató három hónapja az 50 pont körül kóvályog, egy olyan érték mentén, amit a növekedés vége előhírnökének tartanak. A mostani meglassulásban nyilván meghatározó szerepe van annak, hogy kifutottak a tavalyi állami gazdaságösztönző intézkedések hatásai.

Kína tehát hasonló útra tévedt, mint az USA, ahol szintén a pesszimizmust táplálja, hogy az idei 3,4 százalék helyett jövőre már csak 2,9 százalékos növekedést jósol a központi bank, a Fed, és az IMF szokatlanul határozott hangon kérte számon az amerikai kormánytól a költségvetési deficit és a hatalmas adóssághegy csökkentésének szükségességét. Arra figyelmeztették Washingtont, hogy talán már vége az állami gazdaságösztönzés időszakának, és valami mást kéne kitalálni az élénkítés érdekében.

Az IMF persze szokás szerint arra gondol, hogy milyen jó lenne, ha az a pénz, mondjuk a tavalyi 1,3 billió dollár amerikai költségvetési deficit finanszírozására felszívott dollárhegy a gazdaságban keresett volna magának helyet. Azt gondolják – nem alaptalanul – hogy az államadósságot halmozó, deficites költségvetések a világon mindenütt a reálgazdaság elől szívják el a forrásokat. Tehát a deficit féken tartása, az államadósság csökkentése gazdaságélénkítő hatással jár.

Az olajár mellett a beszerzési menedzserindex az egyik legfontosabb iránymutatója a befektetőknek, és végül is komoly hatása van a tőzsdei árfolyamokra. Ezek pedig irányt szabnak a pénz áramlásának. Mindig oda, ahol a legjobban a megtérülés kilátásai. Ha ez nem Kína, vagy nem az USA, akkor azt nem csak ez a két ország érzi meg, de mindenki, aki velük gazdasági kapcsolatban van. Olyan pedig nincs is, aki ne lenne. Vagyis a rossz hír mindenkinek rossz.

Hozzászólások

Hozzáadás

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."