Ülök a kocsmámban....szemben, az utca másik oldalán hatalmas ballagási buli töri meg Óbuda csendjét. Az őrült zajt csak a 17-es villamos csengője csilingel túl, mivel megint a sínre parkolt valaki a BMW terepjárójával. Az ember azt hinné, hogy a társadalmi béke érdekében a gazdagok legalább úgy parkolnak, hogy a szegény villamoson utazókat ne hergeljék. De nem. Megint sínen vannak.

Szóval itt ülök és majdnem leestem a székemről, a bárnak a rosszabbik oldalán, tehát azon, ahonnan kiszolgálni kell, nem onnan ahol rendelni. (Igaz fizetni is.) Beleszaladtam egy Magyar Hírlap nevű akármiben megjelent Demján Sándor interjúba. Jaj nem kellett volna! Demján Sándor ptk. (polgártársunk rövidítése) a – pillanat, mindjárt megnézem – igen, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) az ő elnöke.

Ülök a kocsmámban ….és Stefka Istvánt olvasok. Jobb dolgom nem lévén, a Magyar Hírlapra kattintottam, és nagy örömmel láttam, hogy a mi Stefka Pistánk milyen patetikus és szép sorokat vert bele a PC-jének a klaviatúrájába a Fidesz kétharmados választási győzelme fölött érzett első felindultságában. Stefka polgártársam, (szokásos rövidítéssel Stefka ptk.) számos szép jelzővel illette a Fidesz sikerét, és ugyancsak számos, kevésbé széppel a szocik vereségét, akiket azonnal el is küldött a történelem szemétdombjára.

Ahogy én ismerem a baloldalt, hát mindenki nem fogja megfogadni Stefka ptk. javaslatát, így aztán ott fogják folytatni a parlamentben, ahol a Fidesz abbahagyta, vagyis ellenzékként cikizni fogják a kormánypártot, amit Stefka ptk. is így gondol, csak egészen másképpen írt körül hirtelen felindultságában, amit meg lehet érteni egy ekkora győzelem hatása alatt. Igen sok szép gondolatot fogalmaz meg Stefka ptk. amelyek mindegyikét nem tudom itt most felidézni, ezért csak néhányat ragadnék ki azok közül, amelyek különösen megérintettek.

Ülök a kocsmámban... és velem szemben Orbán Viktor. Nem akarunk beszélgetni, mert fáradtak vagyunk. Én éppen fociztam, ő meg, ugye egy választás első fordulója után. Szerintem én fáradtabb vagyok, de nem akarom ezzel cikizni.

Persze, mivel rúgtam néhány gólt, adtam néhány gólpaszt a gazdagréti műfüves pályán, lazább vagyok, mint Viktor, aki nyert ugyan, de jó ideje nem rúgott labdába.

Ülök a kocsmámban....és káromkodom. Az is lehet, hogy imádkozom. Ki tudja? Nehéz ezeket megkülönböztetni. A káromkodás és az imádság ugyanúgy kezdődik, vagy végződik. Ebben is, abban is emlegetjük Istent. És azt hisszük, hogy meg teszi, amire kérjük. 

Ülök a kocsmámban.... és arra gondolok, hogy nálunk mindig a Fidesznek kell ahhoz nyerni, hogy a vesztes gratuláljon a nyertesnek. Végül is mindegy. Egyszer csak hagyomány lesz ebből is, és végre Orbán Viktor fog gratulálni valakinek.