Ülök a kocsmámban…… és azt olvasom, hogy Orbán Viktor szerint a neoliberális kísérletezés ideje lejárt; a piac mindenhatósága és önszabályozása csak elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság. Vége az időszaknak, amikor megpróbálták az államot kiszorítani a gazdaság működésének felügyeletéből. 180 fokos fordulatra van szükség, mondta a miniszterelnök. A sokkal szigorúbb állami szabályozást és ellenőrzést azok esetében kell alkalmazni, akik spekulálnak, és azokat kell felszabadítani a terhek alól, akik munkahelyeket teremtenek, termelékenységet növelnek.

Más szavakkal: nem vált be a minél kevesebb állam, és minél több piac elmélete. Ez a teória szülte nekünk az alacsony adók divatját, azt a lózungot, hogy a jövedelmeket ott kell hagyni, ahol keletkeznek, a legjobb a jómódúaknál, a vállalkozóknál, a rossz időkben spekulánsoknak nevezetteknél parkoltatni az értéktöbbletet, mivel ők használják fel a leghatékonyabban, ők teremtenek belőle új munkahelyeket és gazdasági növekedést. A pénz a legrosszabb helyen az eredendően pazarló államnál, a hivatalnokok és a politikusok kezében van.

Ezt a tézist küldi Orbán Viktor a történelem süllyesztőjébe, amikor az erős és szabályozó, a mindenbe beleszóló államról zeng dicshimnuszt. Csakhogy amit a Fidesz-kormány ezen a téren tesz, az nem igen hozható össze Viktor elméletével, az állam szerepének növeléséről. Kormánya ugyanis azzal kezdte, hogy adót csökkentett, a jómódúak, a vállalkozók adóit persze. A személyi jövedelemadót pedig jövőre ígéri egységesen 16 százalékra csökkenteni, ami megint a magasabb jövedelműeknek kedvez, de mindenképpen adóbevétel-kiesést jelent ez is.

Magyarul mindenható állam feje akar lenni Orbán Viktor, de sajnálja rá a pénzt. Mondjuk olyan államé, amilyen a szocializmusnak nevezett állami kapitalizmusban volt. Ott aztán tényleg nem szabályozott sokat a piac, ott aztán tényleg az állam jócskán beleszólt a gazdaság működésében, és nem hagyta, hogy a fejére nőjön a piac. Nem is nőtt. A szükségleteket és azok kielégítésének eszközeit racionálisan megtervezték a társadalomnak az állami tervhivatalok. Ritkán találták el az igényt, sokkal ritkábban, mint a tényleg nem tévedhetetlen piac. Még ritkábban oldották meg az igények racionális kielégítését.

Az ilyen állam működtetése viszont nem olcsó mulatság. A szocialista állam nagyon sokat vont el a gazdaság szereplőitől, és azt a saját szája íze szerint, még véletlenül sem a piac kénye kedvének engedve osztotta újra. Ez az Orbán által felmelegített modell bukott meg – úgy tűnt véglegesen – 1990 táján, de már előtte is jó hosszan haldoklott. Orbán Viktor mégis mintha ezt sírná vissza. Amiben van némi ráció, hiszen az adóbevételeitől megfosztott olcsó állam feladatai nem nagyon csökkentek. Inkább csak módosultak. A működés költségei pedig minden igyekezet ellenére emelkedtek. A feladatok miatt dráguló állam és a csökkenő adók eredője a költségvetési hiány lett, amely mint egy világjárvány terjedt az összes kontinensen. A gazdag- és a szegény államokban egyaránt.

Érdekes, de nem meglepő módon csak azokat az országokat kímélte meg a költségvetési hiány-probléma, az állam krónikus eladósodásának réme, amelyek – most tessék figyelni – minden divatnak ellenállva nem csökkentettek nyakra-főre adókat. Nem gondolták, hogy a gazdasági hatékonyság az adó függvénye. Ezekben az országokban maradt a kellő színvonalú egészségügyi ellátás, a megfelelő oktatás, a szociális háló, az infrastruktúra bővülése. Az Egyesült Államok, az adócsökkentés élharcosa jövőre a bruttó nemzeti össztermékének több mint 90 százalékát elérő államadósággal nézhet szembe. Lerobbant iskolarendszer, elavult infrastruktúra és szakadozott szociális háló jellemzi a 21. század fordulóján a világ legnagyobb nemzetgazdaságát.

A költségvetési hiány leírásához már az európai billiót is igénybe kell venni, vagyis meghaladja az ezermilliárd dollárt. Greenspan a központi bank szerepét betöltő Fed leköszönt elnöke beismerte: egyik legnagyobb tévedése, az volt, hogy támogatta Bush adócsökkentő politikáját, és ő is elhitte, ez a gazdaság élénkítésének eszköze. Ez nem igaz, mondta a napokban, és óva intette Barack Obamát, hogy Bush nyomdokaiba lépjen. Arra figyelmeztette, hogy ne csak ne csökkentsen tovább adókat, de a már mérsékelt adókulcsokat se hagyja meg, amelyek érvénye az idén lejár.

Közben az amerikai új folklór jegyében az USA több tucat milliárdosa, köztük a két leggazdagabb, Bill Gates és Warren Buffett fogott össze, és ajánlotta fel vagyona felét közcélokra. Felszólították a német milliárdosokat, hogy kövessék a példájukat. Egyelőre a válaszuk nem ismert, de a német Baloldal nevű párt szerint, minderre semmi szükség. Nem kell a milliárdosok adománya. Elég lenne szerintük annyi, ha a jobboldali-liberális kormánykoalíció a legmagasabb jövedelműek adókulcsát, - Achtung! – a jelenlegi 48 százalékról 50 százalékra emelné. Még véletlenül sem csökkentené, ami egyáltalán nincs ma napirenden Németországban, annak ellenére, hogy a liberálisok ezzel a jelszóval kerültek be a kormányba. (zse) (folyt. Köv.)
 

Hozzászólások

Hozzáadás

citic   |88.209.203.161 |2010-09-24 22:36:01 forradalom van !! minden hatalmat az orbánnak !!

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."