Ülök a kocsmámban ...és fejet hajtok Bayer Zsolt előtt

Legfrissebb

Napi ajánlat

Ülök a kocsmámban ...és fejet hajtok Bayer Zsolt előtt

2010. Június 18. péntek, 18:02

Ülök a kocsmámban és fejet hajtok Bayer Zsolt zsenije előtt. Miért? Nagyon egyszerű. Zsolt a fejéről a talpára állította a történelmet. A história tele van ocsmány, véres eseménnyel. Háborúkkal (ebből kettő darab világháború volt). Egyéb kisebb, de inkább nagyobb vérengzéssel.

A görögöktől a római birodalmon át, a gyarmatosításon keresztül. Kontinensek leigázása és embermilliók kiirtása, a rabszolgaság, a feudalizmus, az ipari forradalom által elüldözött földművelők. Dél-Amerika kirablása, az észak-amerikai indiánok kiirtása, az ausztráliai őslakosok megtizedelése, az afrikai feketék rabszolgasága. Mind, mind az elmúlt évszázadok szörnyűségei.

Az emberiség akár el is veszthetné a hitét saját magában, az egész civilizációban, ha nincs nekünk egy Bayer Zsoltunk. Szerencsénkre azonban van. Hála a magyarok istenének. És Bayer Zsolt reményt nyújt mindannyiunknak, amikor legújabb, fáklyaként sercegő opusában, a Magyar Hírlapnak nevezett akármiben, egy szempillantás alatt kiránt bennünket ebből a fatális történelem-szemléletből, és új pozitív távlatokat nyit beszűkülni látszó horizontunkon.

A mi drága Zsoltikánk ugyanis szó szerint ezt írja: „Úgy volt néhány ezer évig, hogy nagyjából mégiscsak lehetett tudni, mi a jó, és mi a rossz, mi a helyes, és mi helytelen, mi a bűn, s mi az erény. Néhány ezer évig a népmesék s úgy általában a nép ihlette epikus és lírikus művek gondoskodtak e tudás fenntartásáról, no és persze az írástudók is.”

Most tekintsünk el „az úgy nagyjából” korlátozó jelzőtől, és maradjunk annál, hogy sokkal jobb volt az elmúlt néhány ezer évben, mint most, mert „nagyjából mégiscsak lehetett tudni, mi a jó, és mi a rossz”. És ez állatira így is volt. Halál komolyan. Nem mondanám, ha nem állítaná Bayer Zsolt, még ha a tények ennek homlokegyenest ellentmondanának is. És ez a zseniális!

Az a felismerés ugyanis, hogy a tények nem számítanak. A tények gúzsba kötnek, a földre húznak, szárnyainkat szegik. Hihetetlenül destruktívak tudnak lenni. Ami magyarul azt jelenti, hogy nem építőek, hanem éppen ellenkezőleg. Így a legjobb figyelmen kívül hagyni őket.

Ez tényleg eredeti. Nincs rá más szó. Ugyanis valóban úgy volt, hogy több ezer évig az emberek tudták, hogy mi a jó, de még azt is, hogy az kinek jó. Belőtték pontosan, hogy mi a rossz, és azt is, hogy kinek. Mondjuk pontosan tudta mindenki, hogy szabad és gazdag görög, vagy római polgárnak lenni jó, rabszolgának lenni rossz.

Vagy mondjuk nagybirtokos nemesnek lenni király, jobbágynak sokkal kevésbé. Nagytőkésnek, munkaadónak, vagy vállalkozónak leni jó, bérmunkásnak rossz. Tehát tényleg mindenki tudta, hogy mi a jó és mi a rossz. Ami egy részről nagyon imponáló. Másrészről viszont kicsit elkeserítő is. Azt jelenti ugyanis, hogy – Zsoltikánk cikke szerint – ez ma már nem egészen így van.

Ma ugyanis a társadalom eltévelyedett, és egyszerűen elfeledte, hogy mi volt jó és mi rossz több ezer éven át. „Aztán az emberiség rohamosan romlani kezdett mindenféle tekintetben, és a mai végromlás végén megjelentek a Tóta W. Árpád nevű pszeudo-emberek.” Le vannak szarva ezek a Tóta W. Árpádok – szerintem – mert állatira elkéstek, és voltak olyan balfácánok, hogy a „végromlás végén” jelentek meg.

Az ember a legszívesebben megkérdezné tőlük, hogy mi a francot akarnak, a végromlás végén? Amikor már nélkülük is minden a végromlás végére ért, vagyis: itt már tovább rontani nem lehet. De, nincs mit tenni: ilyenek a Tóta W. Árpádok. Mindig mindenről lemaradnak. Még a végromlásról is.

Nem úgy, mint a jobbik és a Fidesz képviselői, akik egy időben érkezte a Fidesz belügyminiszter-fenoménja, a két hét alatt a sziklából közbiztonságot fakasztó Pintér Sándor rendőreivel, akikről Bayer Zsoltunk a következőket veti a Széles Gábor milliárdos által vásárolt papírra: „Most éppen Budafokon zavartak el birtokából egy ötgyermekes családot. A nagymama agyvérzést kapott közben, talán túléli. A család megy a híd alá. Az ocsmány és undorító és embertelen aktust pedig mintegy hatvan, állig felfegyverzett rohamrendőr biztosította”.

„Helyesen tették a jobbikos és fideszes képviselők, hogy elmentek arra az ocsmány kilakoltatásra, és megpróbálták megakadályozni a Tóta W.-félék örömét” - írja Zsolt, a Bayer. (Nem beszélve az új tulajdonos (hiéna) öröméről, aki megvette az adósság miatt elárverezett ingatlant.)

Zsoltunk azt nem teszi hozzá, hogy a Pintér legényei is a dolgukat végezték, mint a törvényesség és a tulajdon őrei. Mindenki a helyén volt a szociális piacgazdaság bonyolult, ámde igazságtalan gépezetében. A rendőrök a jogot védték, a buzgó képviselők a mandátumukat, miközben úgy tettek, mintha a választóikat. Az új tulajdonos birtokba került, az adós az utcára, Tóta W. Árpád a szégyenpadra.

Egyetlen kakukktojás a történetben Bayer Zsolt, az ötös számú Fidesz-tagkönyvével, amiről azt hittük, hogy ér valamit. De ezek szerint arra kevés, hogy megállítsa a Tóta W. Árpádok örömét és Pintér Sándorok rendőrterrorját. A Tóta W. Árpád egy másik pályán focizik az igaz, de a Pintért azért csak seggbe lehetne rúgatni. (zse)