Ülök a kocsmámban.... nagy szarban vagyunk | Ndash, Vagyunk, Valamilyen, Fizetnek, Egyszer...

Legfrissebb

Napi ajánlat

Ülök a kocsmámban.... nagy szarban vagyunk

2010. Június 11. péntek, 11:11

Ülök a kocsmámban.... és arra gondolok, hogy nagy szarban vagyunk. Mármint a szociális piacgazdaság, mint olyan, és vele az egész fejlett világ. A fejlődőkről most nem beszélek, mert az ő helyzetük stabil. Nyakig ülnek ugyanabban a szarban, amiben évtizedek óta. Egy kontinensnyi nyomorultnak kiszúrtuk a szemét egy foci Vb-ével, a többiek meg kapják be.

A helyzet drámai, és akárhogy is nézem, a beteg szociális piacgazdaságra alkalmazott gyógymódok rendre kudarcot vallottak, nem sikerült a leánykori nevén kapitalizmusnak nevezett rendszert még Orbán Viktornak sem a fejéről a talpára állítania, pedig a kétharmada meg lenne hozzá, és akár rendszert is válthatna, de ehhez – nem csak neki – hiányzik az intellektuális erő. Meg az ehhez szükséges pénz is, ami azoknál van, akiknek minden így jó ahogy van. Egészen pontosan, tök jó így nekik.

Értem ezalatt – mondjuk kissé leegyszerűsítve – az USA 300 milliós lakosságának azt a tíz százalékát, aki a világ legnagyobb nemzetgazdasága éves jövedelmének majd felét birtokolja. Nem nevezem én őket tőkéseknek, ez ma nem trendi. Orbán Viktor megvilágosította a kissé homályos elmémet, hogy Magyarországon kapitalizmus van, és a kormánynak nem az a dolga, hogy a jómódúaktól elvegye a pénzt, és oda adja a szegényeknek. Na ezt jól meghallották az USA-ban is, ahol Kósa világmegrengető dumája óta minden szavunkra figyelnek, és ehhez is tartják magukat. Persze így van ez mindenütt a fejlett világban.

Állítása igazolására kétharmados Viktor azonmód megreformálta a személyi jövedelemadót, és 16 százalékot nyomott az eddig adómentes minimálbérre, és – az igazságosság jegyében - a felére, 16 százalékra csökkentette az eddig ennek a dupláját fizető magasabb jövedelműek adóját. Amit persze legyező szerűen leszarnak a magyar újgazdagok, akik a jövedelmeiket eddig is offshor cégekbe adózták, vagy minimálbéren vannak bejelentve, és rokkant igazolvánnyal parkolnak a szlovák rendszámú terepjáróikkal a belvárosban, vagy ingyen az óbudai Symbol, előtt, de ott viszont lehetőleg a villamossínen.

Érdekes, hogy a leggazdagabb magyarok listáját ismerjük, de nem tudjuk, mennyi jövedelemadót fizetnek. Ez nagy hiba, mert szerintem valamennyien büszkén megmutatnák, hogy milyen kolosszális értékekkel járulnak hozzá a közteherviseléshez. Nagyon szívesen látnánk Széles Gábor, Csányi Sándor, vagy Demján Sándor személyi jövedelembevallását. Biztosak vagyunk benne, hogy nem minimálbéren vannak bejelentve.

Persze a helyzet az, hogy nem mi határozzuk meg a játékszabályt. Ez pedig a következő: akinek nagyon sok pénze van, az nem fizet, vagy csak minimális adót. Úgy is ők vannak kisebbségben, mégpedig egyre inkább. A szegények vannak többségben, és arányosan ők is ugyanannyi adót fizetnek a piti jövedelmük után, mint a gazdagok.

A szegények annyival többen vannak, mint a gazdagok, hogy az általuk befizetett kis adócska összességében jóval több, mint amit a gazdagok fizetnek a közös kasszába. Remélem, tudnak követni? Akkor miért a Fideszt, az MSZP-ét követik, amikor itt van az önök, a 80 százaléknyi magyar proletár érdekében tevékenykedő.... hogy is hívják párt. Nem jut eszembe a neve, de majd eszembe fog jutni.

Szóval visszatérve az alapproblémához: akkor most az államnak takarékoskodnia kéne az adófizetők pénzével, vagy akár újabb állami adósság fejében is a növekedést kéne serkentenie? Magyarul a túlnyomórészt a kisemberek által befizetett adókat, a közülük ezért-azért rászorulóknak osztjuk vissza, vagy adjuk oda a vállalkozóknak, hogy biztosítsák a szent növekedést, amire elsősorban azért van szükség, hogy a még gazdagabbak elhelyezhessék az abszolút fölösleges pénzüket, amit vagy valamilyen kaszinóban nyertek, vagy valamilyen deriválton shortoltak, ami ugyanaz.

A kérdés mesterkélt, mert tudjuk, hogy a kormányok eddig az utóbbit választották. Ma már ez nem olyan egyszerű, mert a politikus, (tudományos nevén: egyszerű, vagy mezei politikus, latin nevén: politikus vulgaris) a polgári, vagy képviseleti demokráciában szavazatok nélkül félkarú óriás. A szavazat pedig nem terem csak úgy a fán. Megszerzéséhez, a nagy dumán kívül – mondjuk ez majdnem ingyen megvan – sok minden egyéb marketing kiadásra is szükség van. Egy szó, mint száz: pénz, kell, ami – szerencsétlen módon - nem a szavazók többségétől, hanem a gazdagoktól, ahogy Viktor nevezte őket a rá jellemző finomsággal, a jómódúaktól szerezhető csak be.

Ezért ma a szerencsétlen politikusaink folyamatosan – elnézést a kifejezésért, de egyre csökken a magyar, vagyis szűk körben egymás között vagyunk ugye -, tehát a nyomorult politikusának egyszerre két segget kell nyalnia. Azokét, akiknél a pénz van, és azokét, akik a keresztet húzzák a szavazó cédulára. Ez a görög drámai szituáció szüli az olyan kiúttalan helyzeteket, amibe Barack Obama, David Cameron, Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és a többiek keresik a módját a kör négyszögesítésének. Annak, hogyan lehet egy nyelvvel két ülepet nyalni, a diplomácia finom és a nép érdes nyelvén fogalmazva egyszerre.

A rövidített válasz az az, hogy sehogy. Az EU, az USA, Japán és a futottak még országok politikusai, köztük az új titánok, Kína, India vezetői ma még egyszer megpróbálják a nem egyszerű feladatot: a békesség kedvéért rányomni a terheket a kisemberek tömegére, hogy egy kisebbség még gazdagabb legyen, a szent növekedés érdekében persze. Csakhogy jönnek az új demagógok, jobbról és balról, akik soha nem látott globális támogatásra tehetnek szert a Facebookon, miközben egy cseppet sem lesznek kevésbé demagógak a hatalom mai gyakorlóinál, legfeljebb lecserélik mai hazug bálványainkat, a piacot, a tőzsdét újra. Most éppen nagy konjunktúrája van a nemzetnek.

Egy dologtól azonban aligha kell tartani. Attól, hogy eljön egy igazságos, tisztességes, a többség érdekeit képviselő világ. Ha valamilyen csoda folytán mégis igazi demokrácia, vagyis néphatalom, azaz, szabadság, egyenlőség, testvériség valósulna meg, és ennek kézzel fogható jeleit észlelnénk, akkor van egy jó, meg egy rossz hírünk.

A jó hír, hogy a mennyországba jutottunk. A rossz, hogy érdemei elismerése mellett a Jóistent leváltották. A mennyország ellen csődeljárás folyik az erkölcsi hiteleinek elherdálása miatt. Egyszerűen megshortolták, és csak olyan drágán juthatna pénzhez, aminek visszaadásához az örökkévalóság is kevés lenne. Ezért az angyalok többségét elbocsátották, a 13. havi mannának lőttek, az ige hirdetését outsourcingolták a Lucifer & Brothersnek, aki Indiába végezteti a munkát páriákkal, havi néhány talentumért. Szóval: nem állunk jól! (zse)