Ülök a kocsmámban és....Merkelt, Sarkozyt iszom. Azért, mert a mi drága Angelánk a Merkel, és a mi még drágább Nicolasunk, a Sárközy megmentette Európát. Erre iszom. Egyiket a másik után. Arra, hogy egy időre megmentettük a mi drága (jaj de milyen drága!) Európánkat, a mi hőn áhított eurónkat a lator spekulánsoktól. Kerül amibe kerül, és nagyon sokba kerül. Megmutattuk nekik, hogy létezik európai szolidaritás, és ha kell, akkor a politikusok, nem haboznak, nem félnek az áldozatoktól. Készek a zsebünkbe nyúlni, ahonnan bátran kiveszik az utolsó megmaradt garasunkat is, hogy mentsék a menthetőt.

Mert mi már úgyis menthetetlenek vagyunk. Ezt az egész kuplerájt csak bámuljuk, és egy szavunk sincs hozzá. De hát, ugye bámulni még a moziban sem lehet ingyen. A megválasztott képviselőink, mivel nagyon kellett, ezért nagyon mélyen nyúltak a zsebünkbe, sokkal mélyebbre, mint általában szoktak.

Merkel beceneve a jövőben akár a mély torok is lehet, mert ilyen mélyen még nem szívtak le bennünket. Az más, hogy – állítólag - a saját érdekünkben, pontosabban az egységes és szolidáris Európa érdekében. Az így egészen más. Szerintem marhára meg is éri. Tegyük hozzá, hogy mi, például itt a Kárpát medencében szívtunk már ennél szarabb ügyekben is szépen. Jaj, és fogunk is még.

Szóval: ez tényleg egy huszárvágás volt. Ez a 750 milliárd eurós mentőcsomag. Jók kicsesztünk a spekulánsokkal. Jöttek a nagy dumával, hogy na fogadjunk, hogy nincs 750 milliárdotok. Mi meg azt mondtuk, hogy na fogadjunk, hogy van. És tényleg nincs. Na de persze kölcsön mindig lehet kérni. Erre nem is gondoltak. Kitől? Hát tőlük. Kölcsönkérünk tőlük 750 milliárdot, és ha nagyon erősködnek elveszítjük. És minden az övék. Vagy nem, és simán, pontosan visszaadjuk nekik a kockázati felárral együtt. Akkor is minden az övék. Mindkét esetben jól járnak a spekulánsok, és megmenekül a szociális piacgazdaság. Már csak azért is, hogy legyen hol, és miből tovább spekulálnia a spekulánsoknak.

Az éppen átmenetileg megmentett szociális piacgazdaságnak az a lényege, hogy a bukta az szociális, vagyis, ha szarban vagyunk, akkor együtt szívunk, míg a nyereség az individuális, azé, aki befektetett, vagy másképpen, aki eltalálta a befutót. Persze előtte azért a lovakat preparálta. Na ja, ezt meg kell értsük! A befektetők nem szeretnek csak úgy a nagy fekete lyukba invesztálni. A piacot ma már a legjobban képzett földrengés előrejelzők sem tudják prognosztizálni. Annyit tudnak csak, hogy lesz földrengés, szökőár, fogaknak csikorgatása. Csak azt nem, hogy mikor, hol, és hogy lesz. Egyedül az a biztos, hogy kik fogják az ő fogaikat csikorgatni. Ezek az úgy nevezett adófizetők, másik nevükön a választó polgárok, a harmadik nevükön a hívők. Akik hisznek az egész vircsaftban.

Azt hiszik, hogy a politika fújja a passzát szelet a világban. Az Obamák, a Merkelek, a Sarkozyk, a Brownok, a Berlusconik, a Gyurcsányok, az Orbánok és a többiek. A valóság azonban az, hogy – mint látjuk – ők csak hűbéresei a hatalom igazi gyakorlójának a pénznek. Amit ők csak költeni tudnak, csinálni nem annyira. Ezért lettek politikusok. Ha tudnának pénzt csinálni, akkor spekulánsok lettek volna. Persze néha irigylik a spekulánsokat, és bepróbálkoznak. Na ilyenkor vannak a kormányválságok, mert a nép nem szereti, ha a politikusok üzletelnek. Ezt el is nevezte korrupciónak, és mélyen megveti. Mert teljesen igazságtalan, ugyanis a korrupció az, amiből a népet kihagyták. A rohadtak.

Most tehát lehet lélegzetet venni. Igaz azt azért eddig is lehetett. Na de végre ismét szárnyalnak a tőzsdék, az euró erősödik. A mi drága, imádott befektetőink, akiket néha, ha rossz hangulatban vagyunk spekulánsoknak szoktunk nevezni, újra spekulálnak, vagyis befektetnek. Ennek megfelelően a tőzsdei árfolyamok az egeket ostromolják, a mi szeretett és imádva vágyott eurónk is egyre erősebb, a forintunk is kezdi visszanyerni elvesztett értékét. Ezen valakik megint jól keresnek, csak az ismerőseim között nincs ilyen. Ami nem a rendszer hibája, tényleg. Nem akarom másra kenni. De az én fizetésemet most, a válságra való tekintettel éppen csökkentették. Míg mások nyernek a válságon és nyernek a fellendülésen, én mindenen vesztek. Hogy a francban van ez?

Ki tudja, de jól van ez így. Az Európai Központi Bank államkötvényeket kezdett vásárolni, amit eddig soha nem tett. Hurrá! Fordulat! A Bank of England, a svájci nemzeti bank, az amerikai Fed és a japán nemzeti bank is deviza tranzakciókba kezdett, hogy a dollár elérhetőbb legyen. (?) És ez nekünk kurvára jó, higgyék el, nem mondanám ha nem így lenne. És ha mégsem így lesz, hát akkor...az isten szerelmére, felejtsék el, hogy én mondtam. Azt is, hogy mondtam valamit. „Éljen az örök és megbonthatatlan barátság a pénz és a politika között”. Nem jó az nekünk, ha a spekulánsok összeakasztják a bajszukat a politikusokkal. Nagyon nem jó! (zse)

Hozzászólások

Hozzáadás

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."