Minden negyedik német szegény, vagy szegény lenne, ha az állam nem nyúlna a hóna alá. A 80 milliós lakosság 13 százaléka számít az EU normái szerint szegénynek. A másik 13 százalék csak azért nem, mert munkanélküli segély, lakástámogatás, gyereknevelési segély, vagy más szociális juttatás a szegénységi szint fölé tolja.

Tovább nyílt az úgy nevezett szociális olló. A gazdagok és szegények közötti különbség az utóbbi években, tovább nőtt. A gazdagok jövedelmei emelkedtek, a szegényeké némileg csökkent, és az úgy nevezett középosztály pedig stagnál.

A statisztikák szerint gazdagnak számít az egyedül álló, ha havonta nettó 3418 euró, vagyis valahol 900 ezer forint fölött keres. Egy két gyerekes család esetében, ha a család összes adózott bevétele magasabb, mint 7178 euró egy hónapban, ami 1,8 millió forintnak felel meg. Az EU normák szerint a szegény az, aki az átlag bérek 60 százaléka alatt keres. Tehát szegény az egyedül álló német, ha kevesebb, mint 781 euró nettó fizetése van, azaz havi nettó 180 ezer forint körül visz haza.

Különösen nyugtalanítónak tartják a németek, hogy a szegények között olyanok is vannak, és számuk egyre nő, akik dolgoznak. Ez azt jelenti az itteniek szerint, hogy sokhelyütt a bérek alacsonyak, és hogy szükség lenne a minimálbér intézményére, ami jelenleg nem létezik. Az mindenképpen a német szociális háló sikere, hogy segítségével 13 százalék menekül meg a szegénységtől, és 26 százalék helyett csak 13 százalék számít annak.

A leglátványosabb, hogy a gyerekes családoknál folyamatosan csökken a szegények aránya, és ma közöttük csak 4 százalék olyan akad, aki a tartós munkanélküliség miatt szegénységben neveli a gyerekeit. Ennél is kedvezőbb a nyugdíjasok helyzete, akik között alig 2-3 százalék azok súlya, akik az állam szociális gondoskodására szorulnak.
 

Hozzászólások

Hozzáadás

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."