Soha ilyen éles verseny nem volt három párt között Nagy-Britanniában, mint a csütörtöki parlamenti választásokon. A konzervatívok ugyan 37 százalékkal vezetnek a 29 százalékos munkáspárt és a 26 százalékos liberálisok előtt, de szerdáig több millió választópolgár még nem döntött, hogy kire szavaz. A bizonytalanok magas aránya még izgalmasabbá teszik a voksolást, amiből akármi is lehet.

Nem beszélve arról, ha egyik párt sem szerez a kormányalakításhoz elegendő többséget, ami nagyon valószínűnek látszik. Akkor a királycsináló liberálisok kezében lesz a hatalom, hogy eldöntsék, ki fogja tovább vezetni az egyébként igen komoly gazdasági nehézségekkel küzdő országot.

Egy látszik szinte 100 százalékban biztosnak, hogy a választások után a kormányfőt nem Gordon Brownnak fogják hívni, ugyanis a munkáspárti miniszterelnök a végsőkig amortizálódott, jóval inkább, mint a pártja. A munkáspárt ugyancsak szokatlan módon „az eszedre hallgass, ne a szívedre” jelszavú plakátokkal ösztökéli azokat a választóit, akik a munkáspárt számára reménytelen körzetekben szavaznak, hogy voksoljanak a liberálisokra.

Ezzel azt akarják mindenáron megakadályozni, hogy a toryknak meglegyen a kormányképes többsége. A módszert a konzervatívok elkeseredett erőlködésnek, a liberálisok verseny nélküli megadásnak nevezik, persze az utóbbiaknak azért nyilván nem jön rosszul. A munkáspárt választási fő szlogenje: meg kell akadályozni, hogy a konzervatívok tönkre tegyék a gazdaságot, nem hangzik éppen meggyőzően a brit gazdaság romjain állva.

Az már inkább, hogy ők megvédik a szociális vívmányokat, és fellendítik a gazdaságot. Az előbbi, mivel ez tényleg a munkáspárti filozófia része, még ha nem is tudja senki, hogy hogyan, a másik pedig azért, mert a gazdaság fellendítése ma nem igazán múlik sem a torykon sem a munkáspárton. Amennyiben a világgazdaság nem mászik ki a recesszióból, akkor a britek sem, ha igen, akkor valahogy ők is. Akármit is csinál az éppen aktuális kormány, tehát akár egy munkáspárti is.

A televíziós vitákban Brownt mindkét másik párt vezére verte. Hol az egyik, hol a másik nyert. Az új brit politikai csillag azonban minden kétséget kizárólag a liberális-vezér Nick Clegg lett, aki személyes varázsával veri a másik két párt vezérét. A kérdés: mennyire lesz ez elég? Annyira alighanem, hogy a liberális párt így, vagy úgy megkerülhetetlenné válhat a csütörtöki választások után Nagy-Britanniában, bárki is alakítson kormányt.  

Heim Pál Holt-Tengeri  Sóbarlang a főváros szívében. Kattintson ide az égészsége érdekében! 

Hozzászólások

Hozzáadás

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."