A németországi katolikus intézményekben elkövetett szexuális molesztálásokról szóló megdöbbentő híreknek se vége se hossza.

A skandalum elérte a regensburgi „Domspatzen”-neket is, (domverebek) vagyis a regensburgi templomi gyerekkórust, amely bejárta az egész világot, és amelyhez egy zenei gimnázium és egy internátus is tartozik, vagyis jó terepe volt a szexuális zaklatásnak.

A most napfényre került adatok szerint 1950 és 1960 között fordultak elő ilyen esetek. Talán nem véletlen hogy csak 1960-ig, mivel az intézményt 1964 és 1994 között Georg Ratzinger XVI. Benedek pápa testvére vezette.

Most átszakadtak a gátak, jönnek a bejelentések, a feljelentések, özönlenek a rosszabbnál rosszabb hírek az egyház berkeiből. Az n-tv német hírtelevízió portálja összegyűjtötte az eddig napvilágra került eseteket, és nem talált egyetlen német püspökséget sem, amelyről ne derült volna ki, hogy az elmúlt 30 évben voltak problémái szexuális zaklatással, mégpedig nem csak fiúkat, de lányokat érintőkkel is. Egy bajorországi kolostorban a szeminárium résztvevőit molesztálták, és az eset nem régi. A kolostor vezetői távoztak, és levélben esdekelnek a pápához, hogy személyesen látogasson el Bajorországba az ügy tisztázása érdekében.

Robert Zollitsch a német püspöki tanács elnöke március 12-én a Vatikánba készül az ügyben a pápához. A Szent Szék egyelőre hallgatásba burkolózik, és konkréten nem reagál egyes ügyekre. A témában hirtelen elszaporodott hírek azonban valóban csalókák, mert igazából nem történt az utóbbi években semmi különös, sem nem szaporodtak el az ilyen ügyek, sem nem lett belőlük kevesebb. Egyszerűen átszakadt a hallgatás és a félrenézés gátja, és nem csak Németországban és nem is ott elsőnek.

Először az áldozatok kezdtek beszélni, aztán a sajtó nyúlt bátrabb kézzel a témához, végül – nem lévén mit tenni – az egyház is lerántotta a leplet néhány zaftos, régi, elévült ügyről, lehetőleg olyanról, ahol az elkövető már kilépett az egyházból, vagy meghalt. Tehát nem lehet azt mondani, hogy fordulat állt volna be a katolikus hierarchia hozzáállásában a kérdéshez, inkább csak nagy nyomás alá kerültek, és ki kellett nyitni néhány szelepet.

A pápának azonban ennél többet kell tennie, mivel a túlnyomás ilyen kiengedése ma már aligha lesz elég. A társadalom egyre érzékenyebb a témában. Természetesen nem csak az egyházi elkövetőkkel szemben, de velük a társadalmi pozíciójuknál, szerepüknél fogva még inkább. Nem egy magas rangú egyházfi áll elő azzal, hogy a szexuális zaklatás nem egyházi probléma, hanem össztársadalmi.

Ez így igaz. Csakhogy akkor nem kellett volna a félrenézéssel és elhallgatással a kolostorok és templomok falai között tartani. Ha a hierarchia korábban engedte volna, hogy ezt a társadalmi problémát a társadalom oldja meg, és nem söpri a szőnyeg alá, nem tartanánk itt.

A társadalmi megoldás nem lett volna más, mint a bűncselekmények felderítése, a bűnösök megbüntetése, a hasonló esetek elkerülése végett. Most azonban az egyház a saját farizeus viselkedésének a gyümölcseit fogja learatni, és nem lenne jó, ha megpróbálná másokra kenni a felelősséget, és egyházellenességgel vádolná meg azokat, akik törvényes rendet akarnak a kápolnák és kolostorok homályában is.

Főleg, ha a bűncselekmény kiszolgáltatott, és védekezni nem képes áldozatokat érint, mint amilyenek a gyerekek. Jó lenne, ha a szaftos szenzációk napvilágra kerülése feletti sértődés helyett az egyház felismerné a tendenciát, az okokat, és azok felszámolásával tenne jót magának és a híveinek, hogy megvalósíthassa hirdetett küldetést, ami ezeknek az eseteknek és az egyházi hierarchia eddigi hozzáállásának fényében hamisan hangzik. (zse)
 

Hozzászólások

Hozzáadás

Szólj hozzá!
Név:
Email:	Értesítés nélkülÉrtesítést kérek
Website:
Tárgy:
	Írd be a képen látható biztonsági kódot!

Powered by !JoomlaComment 3.20

3.20 Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."